Nos, tényleg feléledünk, és tényleg a Gold Bistro-ban jártunk utoljára. Az estről nem adunk közre számszerűsíthető kritikát, mivel egyrészt a hely csak nekünk nyitott ki este, tehát objektíven nem értékelhető, másrészt meg vagy tizenöten voltunk. A vacsora egyébiránt jól sikerült; izgalmas ízekkel találkozhattunk.

Ezeket fogyasztottuk: 

Zöldborsópüré-leves fűszeres krutonkockákkal 
Korianderes lencsesaláta pirítóssal
Tormás tonhal-tatár zöldségekkel
Citromfüves vajhalfilé, fokhagymás tagliatellével, paellakagylóva
Csirkemell brokkolipürével, pepperónis sajtmártással
Sous-vide vaddisznótarja grillezve, csomboros burgonyafőzelékkel
Grillezett füstölt mozzarella, cukkinis rizzsel, fűszeres paradicsomsalsával
Thai zöldséges rizs, kacsamellcsíkokka
Hideg mákfelfújt Bourbon-vanília-mártással, mascarponekrémmel
Csokoládémousse-kocka feketeribizli-raguval

Néhány fotó az estről: 

Jelentjük: feléledünk, tehát reszkessetek, rossz vendéglők! Rendhagyóan indulunk, ugyanis egy kedves barátunk felhívta a figyelmet a most nyílt budapesti Konopizza étteremláncra, amely, állítólag: tölcsérből kínálja saját magát. Nos, ez már így, elmondva is eléggé bizarr, ráadásul gyorskaja, ezért megnéztük a helyet, amely a Mammut I., 3. emeletén található. Mivel a hely gyorsétterem, ezért hosszas beszámolóra ne számítsatok, de azért egyfajta értékítéletre - igen. Egyébként a jövőben sem lesz "szöveges" rész a kritikáknál (reszkess Gold bisztró, mert oda megyünk legközelebb!), mivel sajnos pont idő híján szüneteltettünk egy kicsit. Ebben a konkrét posztban sem lehet számszerűsíteni a pontokat, de a véleményünket elmondjuk. És kész :-)

Nos,a Konopizzáról. A tölcsér = maga a pizzatészta, amelyet a szuperszállodáiról ismert Boscolo csoport "szakácsfeje", Rossano bácsi fejlesztett ki. Elősütve és fagyasztva disztribútolódik a világ minden olyan tájára, ahol van Konopizza bolt. 

A tölcsér ötletes, de szerintünk van benne sok keményítő, vagy kötőanyag, amitől fogva nem esik szét. Reccsenős és puha, fura kettőség. Nem ázik át, de azért enyhén folyaszt felűlről, ha nem vigyázunk. Nyalni is lehet, mint a fagyit, de azért inkább rágjuk, ha lehet. 

Fogyasztottunk egy Capricciosa-t és egy Guiseppe-t. Előbbi főtt sonka, gomba, oliva, mozzarella és paradicsomszósz összetételű, a másikban darált hús, paprika, lilahagyma, és mozzarella volt. A várakozásunkat felülmúlta mindkettő: azt hittük, valami hitványság lesz az egész, de nem. Nagyon zamatosak az alapanyagok, és látszólag frissek is. A mozzarella nyúlik, mint az istennyila, ami jó, de bénázásra is okot adhat. A hús finom, puha, a lillhagyma eszméletlenül jó. Egy próbát megért, és remek alternatíva a török gírosz, trappistasajtos Donpepe és mekdönci mellé. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint egy elvarázsolt kastélyban. Van nekik édes pizzájuk is, de azon még gondolkodunk egy kicsit. Ja, és nincsenek fotók, mert pont ott fogyott ki az elem... Legközelebb...

 7. ülésünkön a Magyarországon immár 18. éve tartózkodó Wang Qiang kínai sztárszakács Gizella úti éttermét tekintettük meg. A hely Magyarország legjobbjai közt szerepel, rendszeresen jó helyezést ér el a különböző étteremkalauzokban. Pekingi, ujgur és hunani ízek után eredtünk. Az ételek rendkívül ízletesek voltak.

6. ülésünkön a Só-utcai thai éttermet tekintettük meg, amiről már hallottunk jó párszor korábban. Budapest egyik legrégebben működő thai étterme főleg a külföldi turistákra specializálja magát, inkább "európai-thai" stílusban nyomja, viszont meglehetősen autentikus, jók az ételei, és elmondhatjuk, hogy az ár-érték arány is.

5. ülésünkön a Gerlóczy Kávéházban jártunk, amely kávézó, látványbüfé, étterem , hotel - minden egyszerre, és ez kicsit a baja is. Sok minden jó, viszont sok minden - nem. Kiváló adottságokhoz átgondolatlan ételkoncepciók és nagyon egyszerű, sokszor jellegtelen, hibás ételek társulnak. Ezek helyenként finomak.

4. ülésünkön a Doman Magdika és Doman László testvérpár által vezett Gesztenyéskert étteremben tettünk látogatást Szécsényben, Budapesttől mintegy 1 óra 20 percre. Magdika, a séf ízletes magyar/palóc ételekkel várja a vendégeket, melyek hozzáértéssel, remek alapanyagokból és szívvel-lélekkel készülnek. 

3. ülésünkön a spanyol Artesano tapas bár- és étteremben jártunk. A hely már egy éve működik, és nemrég fuzionált az ex-Tapéria de Sergióval is. A séf, Sergio a rusztikus tapas vonalért felel, míg Jarabek Bence étteremtulajdonos a modern spanyol konyhát próbálja itthon népszerűsíteni.

2. ülésünkön a  2008. decemberében megnyílt afrikai étteremben, a Savannah-ban jártunk. A hely népek olvasztótégelyeként és music clubként is funkcionál. A hely nagy űrt hivatott betölteni, hisz az elmúlt években nem igazán élvezhettünk igazi afrikai ízeket Magyarországon. Az étterem előnye hátránya is egyben: az étlapon legalább harmincféle ország nemzet specialistásait vonultatják fel, óriási választékban.

1. ülésünkön a Vajdahunyadvárban található Anonymous étteremben jártunk. A létesítmény kicsit kitolta magának a "Torkos Csütörtököt", ezért március végén is 50%-os kedvezményben részesültünk.

Rövid értékelés

Az étterem a tökéletes turistacsapda jelképe:  drágán ad nagyon egyszerű dolgokat, fantázia nélkül, elrontott díszítéssel, nagy adagokkal. Az atmoszféra nyomasztó, a régi-vár pince feeling kiegészítve prosztó gipszkartonnal és kényelmetlen székekkel. Az étterem majdnem kong az ürességtől, a cimbalmos unottan cimbalmozik...